Van még egy hetem, ha valaki meg akarja tudni egy külfödli dologgal kapcsolatos urbán mítoszról, hogy igaz-e vagy sem, még ennyi időm lesz kideríteni. Kérésre megteszem, persze garancia nincs, több itt a hülye, mint a nem.

Hogy például Szlovákiában nem hívták a Termminátor 2-t Elektromodulatori dwa-na, és németül a "másnapos" az nem "katzenjammer" (vagy mit is mondott nekem a HHCC egyik énekes.. hehe), hanem valami más, de elfelejtettem. Misem egyszerűbb, mint újra megkérdezni. Ma úgyis sokan másnaposak.

Spanyolok meg már egymást is verik, nemcsak a lengyelek őket.

Nagyon lelkes és magát rendre túlvállaló diákszervezet foglalkozik a wroclaw-i erasmus-osokkal. Volt hajótúra, villamosbuli kicsapongás, krakkói partyrendezvény, sítábor, pókerverseny, disznóvágás meg véraláfutás. Van egy videóm a villamososról, a kép hatszoros, a zene egyszeres.

Most pedig egy időre átmegyek videórovatba (a semmi után minden jobb, hehe). Mióta Iránban elromlott a fénykép funkció a kamerámon, nem vettem újat inkább elkezdtem videózni, és nagyon bejött. Teljesen új hobbim, hogy mindenféle hülyén összevágott videó alá hülye zenéket teszek be. Bár ha időrendben akarok haladni, akkor most egy olyan videó jön, ahol még a képek vannak túlsúlyban, tavaly nyárról Grúziából és Azerbajdzsánból. Lehet, hogy már nem lesz itten senki akinek ez új, vagy nem is akarja megnézni. Max nekem meglesznek egy helyen. Szóval AEGEE, nyári egyetem, Kaukázus.

Tegnap újra leckét kaptam a jóöreg "ne-gondold-hogy-mások-boldogak"-ból.

Egy német srác és egy amerikai csaj mesélt családjaikról. Az amerikai csajé eléggé ködös volt, mindenesetre egy évig élt együtt a munkanélküli bátyjával, aki az egy év után inkább a szülőkhöz ment és egy fityinget sem hagyott hátra. Egy évig lakbér, kaja, minden.

A német srác elsőéves egyetemistaként, közgazdaságot tanulva úgy döntött hogy politikatudományra volt. Ennek már három éve, de apja még mindig szentül hiszi, hogy az ő fia közgazdaságot tanul. Arcpirítóan gazdagok, a pénz sosem probléma, illetve ahogy kivettem, lehet hogy pont az a probléma (vagy az a hozzáállás ami ahhoz kell, hogy valaki ilyen vagyont halmozzon fel). Faternak nem számít semmi, de a fiáról fingja sincs. A srác mesélte, hogy néha kényszeresen fel akarja magára hívni a figyelmet (ekkor még azt hittem, hogy valami kisgyermekkori példát fog mondani), például direkt ütközik apuka valamelyik drága kocsijával (100 körül van apuci gyűjteménye, háború előtti modellek is, a srácnak öt lakása van, szerte Németországban), de apja csak legyint, hogy jó'van fiam, van másik.

Karácsonyra 12.000 eurós karórát kapott. Tartottam a kezembe egy olyat, vagyis pontosan egy 3,24 millió forint értékű karórát. Jót nevettem.

Elmondhatatlanul jo erzes azzal baszogatni az olaszokat, hogy egy honapon belul ketszer elvertuk oket korosztalyosan, aztan a egyikuk geperol, ekezetek nelkul errol blogbejegyzest irni.

Arra az igen kellemetlen elmenyre viszont amikor portugalokkal szenvedtem vegig a Portugal - Magyarorszag meccset nem szivesen emlekszem, termeszetesen.

Holnap meg Belgium jon, csak az meg senkit nem erdekel.

Erwin Koeman, a válogatott szövetségi kapitánya: "Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy csapatom tagjai közül mindenki a maximumot nyújtotta a lehetőségekhez képest, dolgoztunk ki helyzeteket, nem volt szerencsénk, nem tudtunk gólt szerezni. A portugál együttes jobb gárda, mint a miénk, ez megmutatkozott ezen a mérkőzésen is. Megtettük, amire erőnkből telt, ez most csak erre volt elég."

Tökéletes nyilatkozat, és hangvétele vonatkozik az eddigi meccsekre is. Amióta én vagyok, és kifejlődő tudatommal követem a vébé és ebé selejtezőket, soha nem volt még olyan, mint most: minden, nálunk papiron gyengébb csapatot oda-vissza megvertünk. Még a 98-as vébé-selejtezőkön sem, pedig ott ugye másodikak lettünk. 

És még azt is élveztem, amikor több, mint két órát kellett mászkálnunk a München-i éjszakában, mert a kép jobb oldalán látható (német) fiatalember éjfél körül, totál részegen eltűnt és elfelejtette közölni velünk, hogy hol van a szállásunk. Minden amit tudtunk az a hostel neve volt, de utólag kiderült, hogy azt is rosszul.

Ezalatt a már említett úriember három taxiutat ejtett meg (pedig tudta, hogy hova kéne menni), megjárta a rendőrséget is (látott egy verekedést és behívták tanúnak), de annyira részeg volt, hogy nem mentek vele semmire. Reggel megtalálta a zsebében a számlát a taxikról (egyre emlékezett), valamint két nyomtatványt az őrsről. Az egyik, hogy ott volt, a másik meg a formanyomtatvány volt, panasz benyújtására. Tippünk szerint valamin felhúzta az agyát a rendőrségen és panaszt akart tenni valamelyik rendőr ellen. De ez csak tipp.

Germans!

Van egy tanár aki finoman szólva is sokat viccelődik a németekkel. Tavaly elsütött egy poént miszerint az ő óráján a német diákoknak nem kell se esszét írni, se vizsgázni, mert fél, hogy újra lerohanják őket (két hete talán, hogy volt a 70 éves évfordulója a német megszállásnak). Volt egy német srác akinek nem esett le, hogy ez poén, panaszlevelet írt és a tanárnak problémája is lett belőle a tanszékén.

Magyarországról meg annyit mondott, hogy az Finnország egy része.

Megérkezett a harmadik szobatárs is, Nigériából. A már meglév őazerbajdzsáni. Nekem meg saját erkélyem van.

Tipikus, hogy az amerikai és új-zélandi lánykák már a panaszlevelet írják a kolinak a mosoda, recepció stb. miatt, míg a nigériai srác egy órát töltött az erkélyen bámulva a forgalmat a tizenhatodikról és alig várja, hogy végre havat lásson.

Nem tudom sem a panaszkodás, sem az ámulat mellett letenni a garast. Az új-zélandi lány azt mondta, szerinte az is eredmény lenne, ha csak a következő évekre vennének fel olyan recepcióst aki bír minimális angollal, amivel egyet lehet érteni.

Nincs nekem itt semmiféle kultúrsokkom, tükörárak és tüköremberek vannak. Csak röhögök az olaszokon, hogy kurvaanyáznak, amikor a villamosvezető az orruk előtt zárja az ajtót.

Mint a filmekben. Két lengyel lány és két spanyol srác felhevűlten ropja a táncot a klubba'. Felvetés a lányok részéről: folytassuk a partit nálunk, van autónk pattajunk be. Meg is teszik, elindulnak, de két utcával arrébb a lányok leállítják az autót és kiszállnak. Csodálkozva kiszáll a két spanyol is, de a két lány már messze. Ellenben kapnak helyette maroknyi lengyel srácot. Szépen fogalmazva: csihi-puhi, pénztárca, telefon el. Spanyolok kórházba.

Országimázs a javából.

Amúgy meg szegény törökök. Meg van egy iráni is, meg egy azerbajdzsáni, szegény ők is. Elképesztő módon ki vannak éhezve szexuálisan és fogalmuk sincs róla, hogy hogyan is kéne közeledni a csajok felé (az egyik még hajnali négykor is, amikor már mindenki kb elment csicsikálni egy német csajt üldözött és megkérdezett, hogy szerintem jó ötlet lenne-e ha most még gyors bekopogna és megkérdezné a csajt, hogy megisznak-e valamit..., mondtam, hogy szerintem nem lenne jó ötlet), ha valamelyik megtetszik. És pont ez a másik probléma. Nem választanak ki valakit, hanem mindegyiket válogatás nélkül meg akarják dugni. És az összejöveteleken (úgynevezett bulikon) egyik lányról a másikra szállnak és hihetetlen gyenge angollal győzködik őket, hogy ugyan menjenek már, no. 

Egy török srác van, akinek jobb az angolja, ő mesélte nekem, hogy még vagina-szűz, vagyis az otthoni barátnője úgy vigyázott a szűzességére, hogy akármelyik lyukába bele lehetett dugni akármit, de a szűzhártya marad. Baszomalásan.

Ugyanez az amerikai csaj mesélt nekem egy feles-féleségről amit gyakran isznak az USA-ban. Úgy mesélte, hogy az alján igazi arany van és azt is megisszák. Erre persze meglepődve visszáztam, hogy biztos-e ebben. Erre elmondta, hogy azért ez nem olyan meglepő, mert nem olyan szépen kimunkált aranyról van szó, hanem csak törmelékről, szóval az úgy nem olyan drága.

Világos, nem?

Szóval Lengyelországban leszek egy fél évre és hát lesz itt min röhögni.

Vannak amerikaiak például: páran srácok meg egy amerikai csaj beszálltunk a liftbe és a srácok elkezdtek hülyéskedni (pl. egymás hímvesszejének szájjal való érintését imitálva - francia-olasz páros).  Erre az amerikai csaj mondta, hogy szerinte hagyják abba, mert mély meggyőződése szerint a liftben lévő tükrök mögött kamerák vannak...

Még az olimpiát nézve jutott eszembe, hogy milyen vacak sport a kézi - és a vízilabda is. Nem használják a pályát, csak a kapuk előtti térségben, a vízilabdában összevissza lubickolnak, oszt néha fúj valami látszólag esetlegest a bíró. Gondolom ez csak tényleg látszólag, de egy laikusnak csak a hálót érdemes nézni, hogy mozdul-e vagy sem. A kézilabdában meg mi ez a hülyeség, hogy ha sikerül gólt dobni, de azt megelőzte egy kilencesnél elkövetett szabálytalanság, akkor érvénytelen a gól? Elmennek a jó messzire.

Kár, hogy ilyen tökéletesen érdektelen és értéktelen sportból, mint a vízilabda vagyunk világszínvonalúak, bár az most biztos sokat dobott az egészen, hogy nem Balkán házi döntő volt (figyelem a szerző ide sorolja Mo.-t is), hanem az jenkiket vertük.

Végtelenul magyarnak es fapados légitársaságokhoz szokottnak éreztem magamnak, mikor a cseh járat stewardess-e által felkínált italnál visszakérdeztem: "is it for free?" És mivel igen volt a válasz, rögtön kértem két pohárral is.

Szóval most itt ülök egy grúz lakótelep hetedik emeletén és gyakorlom szerény orosz nyelvtudásomat, itt mindenki beszéli. És van George W. Bush utcájuk, gondolom nagyon szeretik őtet.

Antal Nimród (tudjátok: Kontroll) új filmjében (Armored) szerepelni fog Jean Reno, Matt Dillon és Laurence Fishburne is! Tartunk valahova.

1. Avram Hershko, Chemistry, 2004
2. Imre Kertész, Literature, 2002
3. George Andrew Olah, Chemistry, 1994
4. John Charles Harsanyi, Economics, 1994
5. Dennis Gabor, Physics, 1971
6. Eugene Wigner, Physics, 1963
7. Georg von Békésy Physiology or Medicine, 1961
8. George de Hevesy, Chemistry, 1943
9. Albert Szent-Györgyi, Physiology or Medicine, 1937
10. Philipp Lenard, Physics, 1905

Az összes magyar Nobel-díjas, szembeötlik a sok szittya név. És ha valaki még egyszer azt mondja nekem, hogy a magyar olyan okos nép, hogy első az egy főre jutó Nobel-díjak számában akkor nekifutásból harapom át a torkát. Mert nem igaz.

Erről a Hershko-ról tudott eddig valaki? Még hogy zsidaj média, a csávó '50 óta Izraelben él és mégse hallani róla.